A 2014-es nyári ágasvári csillagász héten az Arp 273 volt az első számú célpontom. Már láttam korábban, viszont csak annyira emlékeztem, hogy látszanak benne részletek, de roppant nehéz előcsalogatni őket. Akkor nem volt alkalom sokáig nézni a galaxispárost, nem állt össze a kép, de az látszott, hogy nehéz lesz rajzolni.

Hetekkel a 2014-es távcsövezés előtt leragasztottam a könyvben lévő fotót, és semmilyen más képet sem néztem a rendszerről. Nagyon fontos volt, hogy a lehető legtisztább módon álljak a látvány elébe.

Mindkét galaxis egyértelműen látszik a fényes csillagok tövében, de a részletek rendkívül nehezek. A kisebb, bal oldali UGC 1813 középső része viszonylag fényes, az elkunkorodó végei viszont halványak és nehezek, de egyértelműek. A nagyobb UGC 1810 részleteit értelmezni az igazi kihívás. Talán a legegyértelműbb a felső spirálkar, benne egy folttal a csillag alatt. A fotóval összevetve látszik, hogy a kar fölött van egy halványabb csillag - valószínűleg ezt is a kar részeként értelmeztem (magát a csillagot nem láttam). A csillag alatti folt több fényes csillagkeletkezési terület összeolvadó fénye lehet. A magrész mutat még apró de nagyon érdekes részleteket - ezek jól összevethetők a fotóval. Érdekes, hogy a galaxis karjai még jóval messzebb nyúlnak lefelé, mint a rajzon szerepel. Gyakorlatilag a spirál egész alsó felét nem láttam. A Hubble fotónál gyengébb minőségű képeket megnézve látszik, hogy az alsó rész jóval halványabb a többinél.

2014. szeptemberében az ausztriai Emberger Almon rendezett 30. ITT-n volt alkalmunk megtekinteni a rendszert Jörg Peters 63.5 cm-es kiváló minőségű Dobsonjában is. Sajnos a nyugodtság nagyon rossz volt, így nem látszott több részlet. Bár olyan sokáig nem néztük. Viszont annyi, amennyi a rajzon szerepel kb. 30 másodperc után kivehető volt az okulárba pillantva.

Összehasonlítás a fényképpel

Azt hiszem, az Arp 273-ról készült Hubble fotót nem kell bemutatni. Személyes véleményem szerint ez talán az eddig készült legesztétikusabb HST fotó. A pozitívba fordított rajzomat elforgattam és kivágtam, hogy kb. ugyanazt az égterületet ábrázolja, mint a híres kép.

A távcsöves látvány meg sem közelíti a fotó szépségét, de a legmarkánsabb részletek azért megmutatták magukat. Attól függetlenül, hogy a látvány elmarad a fotótól, felemelő érzést volt ezt a rendszert saját szemmel látni.