Közel két hét csillagászkodás után már nagyon el voltunk készülve. Mindenki nagyon fáradt volt már. Ahogy előrehaladt az éjszaka, Sanyi kidőlt egy-két órára, és átadta kicsit a 60-ast. Ezúton is köszönet érte! Adta magát a célpont: az Eta (η) Carinae 1838-43-as Nagy Kitörésének narancssárga színű anyagfelhője, a Homunculus ("Emberecske"). Ez a terület a sokkal nagyobb Eta Carinae-köd (NGC 3372) szíve, lényegében az η Carinae felelős az egész köd (NGC 3372, és azon belül a Homunculus is) ionizációjáért.

A távcsöves látvány nagyon szépen visszaadja a HST képet, ami kicsit azért megdöbbentő. Nem annyira diffúz a köd. A felületén sok a kontrasztos részlet, és lényegében az egész köd inhomogén. A légköri nyugodtság (seeing) nem volt tökéletes. Körülbelül 10 másodperces skálán ingadozott az igen jó és a használhatatlan a között. Ez nagyban lassította a rajzolást, de elég megbízhatóan lehetett számítani arra a pár másodpercre, amikor nagyon élesen látszanak a részletek. A köd narancssárga színű, ami kisebb nagyításokkal nagyon feltűnő, még kisebb (40 cm-es) távcsőben is. Középen az η Carinae diffrakciós tüskéi nehezítették a rajzolást. Ezek ezúttal nem kerültek rá a rajzra. A köd kb 18" méretű, vagyis nagyon picike, kb. akkora, mint amekkorának a Szaturnusz korongja látszik a Földről. A rajz felbontása kb. 0.5", ami azért elmarad a távcső Rayleigh-határától, ami 0.23". Jobb nyugodtság mellett biztos, hogy lett volna még esély további részletekre. Fényességét tekintve egyáltalán nem halvány. A korlátot a légköri nyugodtság szabja.

Ez idáig (2026) ez a legnagyobb - 60 cm-es - távcsővel készült rajzom.

Összehasonlítás a fényképpel

Balra a Hubble Űrtávcsővel készült, 2012-ben publikált fotó látható az Eta Carinae szűk környezetéről, a Homunculusról. A pozitívba fordított rajzomat elforgattam, hogy nagyjából egyezzen a látómező (a sarkokat feketével töltöttem ki, mert a fotó nagyobb területet fed le).

A Hubble Űrtávcsővel (is) rendszeresen készítenek felvételeket a Homunculusról. A kitörési anyagfelhő folyamatosan tágul, változik, illetve az Eta Carinae is igen aktív, a 20. század során folyamatosan fényesedett. A csillagot közvetlen közelben körülvevő anyagfelhők is befolyásolják a Homunculus látványát, évről évre dinamikusan változik az egész köd. Az η Carinae pedig egy élete vége felé járó nagytömegű, fényes kék változócsillag (LBV, Luminous Blue Variable), amellett egy min. két komponensből álló kettőscsillag, aminek egyik tagja csillagászati értelemben hamarosan szupernóvaként fog felrobbanni. A kettős rendszer mindkét tagja egy forró, nagy tömegű, kék csillag, amik kb 5.5 év periódussal keringenek egymás körül, vagyis elképesztően közel van egymáshoz ez a két csillagszörnyeteg. Mindenkit biztatnék, hogy olvasson utána a tőlünk kb 7500 fényévre található rendszernek - egészen különleges objektumról van szó.