Már nem emlékszem hogy pontosan hol és mikor bukkantam az NGC 7764a-ra, erre az apró, szanaszét torzult galaxiskupacra. Talán az Arp-Madore katalógus nézegetésekor (a rendszer AM 2350-410 néven szerepel a déli félteke pekuliáris galaxisait átfogó katalógusban). Májusban igen kedvezőtlen helyen találjuk ezt a rendszert a Főnix (Phoenix) csillagképben, ezért gyakorlatilag csak pirkadat előtt volt rá egy kis idő, amikor már nem volt olyan alacsonyan.

Jobb fotók (pl. HST, DESI) alapján három galaxis alkotja a csoportot, amik hasonló távolságban - körülbelül 420 millió fényévre - helyezkednek el, bár eléggé szórnak a vöröseltolódás adatok (z = 0.0295-től z = 0.031-ig). A középső galaxis az ESO 293-8, ez elvileg 13.2^m fényes, de a 40-es távcsőben ez is igen halványnak tűnt és a fotóhoz képest elég pontatlanul láttam. A másik két galaxis az egybeolvadó LEDA 72755 és a különálló LEDA 72769 kb. 15^m körül lehetnek és rendkívül halványak a távcsőben. De azt merem mondani hogy látszottak, bár egy kérdőjelet utána lehetne tenni. Az észlelést jelentősen hátráltatta az alacsony horizont feletti magasság, és a közelgő pirkadat.

Összehasonlítás a fényképpel

Balra a Hubble Űrtávcső (HST) ACS és WFC3 kameráival, és a 4m-es Víctor M. Blanco Telescope DECam kamerájával készült felvétel látható a 40 cm-es távcsővel készített, elforgatott, és kivágott rajzom mellett.

Ha nagyon nyers szeretnék lenni, akkor a kettőnek nem sok köze van egymáshoz, de mégis nagy öröm volt ennyit látni ebből a távoli, halvány és egyúttal lenyűgöző rendszerből.