Régi álmom vált valóra azzal, hogy lerajzolhattam az északi félteke talán leglátványosabb spirálját. A távcsőben annyi spirálkar látszik, hogy szó szerint ki kell bogozni, hogy melyik honnan és hova tekeredik. A belső, fényes részen ez talán még nehezebb is, mint a külső, halvány területeken, mert belül elég alacsony a kontraszt. A mag nagyon fényes, de nem csillagszerű. A karokban, illetve azokon kívül 16-17 fényesebb folt látszik, és némelyik részleteket mutat: grízes; megnyúlt; kontrasztos, hullámos a pereme. A távcsőben látottak teljesen jól összeegyeztethetők a fényképekkel, amit meg is tettünk (utólag), mert a rajzolással egy időben Iván fotózta a galaxist.

Az M 101-et rajzoltam korábban is, de sokkal kisebb távcsővel, a 100/400-as kis Dobsonommal. A kis távcsővel 2000 tavaszán Ágasvárról nem láttam a spirálkarokat. A galaxis pont azon a határon lehetett, hogy már mutat részleteket, de még nem áll össze a kép. Roppant nehéz volt megfogni és rajzon megörökíteni az apró inhomogenitásokat, kontrasztkülönbségeket.

Összehasonlítás a fényképpel

Balra Éder Iván jóvoltából 30 cm-es Newton asztrográffal készített fotója látható. Az eredeti fényképet elforgattam és kivágtam, hogy nagyjából ugyanazt az égterületet ábrázolja, mint a pozitívba fordított rajz. Érdekesség, hogy a rajz és a fotó ugyanott (10 m-es körön belül) és ugyanakkor készült.

Természetesen sem a színek, sem a spirálkarok apró fodrai nem látszottak a távcsőben, de ezeket leszámítva elég meggyőző volt a távcsöves látvány. A leghalványabb karok nem mind látszottak, illetve a mag környékén pontatlanul láttam a spirált. Ez a gyenge kontrasztnak köszönhető. A fényes csillagkeletkezési területek viszont kiválóan mutatták magukat.