Szerencsés helyzetben vannak a déli félteke észlelői, hogy ilyen csodák érhetők el az egükről. Itt nem kell órákat erőlködni, az ember egyszerűen belenéz a távcsőbe, és egy elképesztő spirálgalaxis fogadja. Az NGC 2997 9.4^m-s és bő 8' méretű, vagyis nagy és fényes. Emellett a karok kontrasztosak, nem olyan légiesek, mint az NGC 6744 esetében. 

A galaxis magja nagyon fényes és nem csillagszerű. Ezt övezi egy kör alakú, szintén jó fényes tartomány, majd kicsit később indul a két fő kar. A karokban számtalan részlet figyelhető meg. Több folt is inhomogén. A jobb oldali kar kettéágazása is igencsak figyelemre méltó a 11.4^m-s előtércsillagnál. A galaxis testére vetülő halványabb csillagok 15-16^m körüliek. Hosszan lehetne sorolni, hogy melyik folt hol helyezkedik el, hol kontrasztosak a karok, hol vesznek el diffúzan, stb. De azt hiszem a rajz magáért beszél. Az ilyen távcsöves élmények megmaradnak.

Összehasonlítás a fotóval

Balra az Európai Déli Csillagvizsgáló (ESO) VLT távcsőrendszerének 8.2m-es 4-es (Yepun) egységével készült felvétele látható az NGC 2997-ről. A fotót az infravörös tartományban működő HAWK-I műszerrel készítették. Vagyis a fotó nem látható fényben készült, ezért nem biztos, hogy érdemes közvetlenül összehasonlítani a rajzzal. Viszont közeli infravörösben nem-igen tér el a galaxis morfológiája a látható fényben érzékelhetőnél, így talán mégis van itt helye a fotónak. A rajzomat kivágtam, hogy hasonló területet ábrázoljon, mint a fotó.