Ennek a rajznak története van. Az NGC 6744 a déli ég egyik ikonikus galaxisa, egy olyan objektum, amit látni kell. 2012-es utunkon meg is néztem a 40 cm-es Dobsonnal, és arra emlékszem, hogy egy leheletfinom spirálgalaxis fogadott az okulárba tekintve, gyönyörű tejutas csillagmezőben. Akkor nem rajzoltam le, és ezek az emlékek sajnos nagyon gyorsan elhalványulnak és megváltoznak - egy idő után nagyon pontatlanul emlékszem, hogy milyen volt a látvány, ha nem rajzoltam vagy írtam le.

2016-ban sok éjszakám volt a 10 centis távcsövemmel - az utunk elején még nem volt az enyém a 40 cm-es távcső. A vége felé kínomban azt találtam ki, hogy a kis távcsővel lerajzolom az NGC 6744-et. A galaxisból természetesen csak egy halvány, diffúz, részlettelen folt látszott. A május 03/04. éjszakán el is kezdtem megrajzolni a csillagmezőt. Majd következő éjjeltől enyém lett a 40-es. Ilyennek képzelem, amikor egy sivatagban tévelygő vándornak egyszer csak inni adnak egy hűvös vizű kiapadhatatlan forrásból. Rengeteg célpontom volt, és a 10 centis NGC 6744 rajz elsikkadt. A 05.07/08. éjszakán mégis rávettem magam, hogy tovább rajzoljam a csillagmezőt a kis távcsővel. Ezután a rajz ott állt félkészen. Gondolkodtam rajta, a többiekkel is beszélgettünk - be kellett volna fejezni. De a 40-essel! Ezért 05.09-én fogtam a nagy radíromat, és nullára kiradíroztam több óra namíbiai csillagfény alatti munkámat. Majd a Guide-ból előrajzoltam a 40 cm-es rajz csillagmezőjének a vázát (a legfényesebb pár csillag pozíciójában egy-egy apró pötty a csillag fényességétől függetlenül). És elkezdtem a távcső mellett újra megrajzolni a csillagmezőt.

Utolsó tiszta namíbiai éjszakánkon még mindig ott állt a félkész csillagmező. Hulla fáradtan semmi kedvem nem volt az egészhez. Bementünk melegedni, sütizni, teázni kicsit a házba a csillagos lámpa alá, és az NGC 6744-ről beszélgettünk. Ez Iván egyik kedvenc galaxisa, és mindenki lelkes volt, ami rám is átragadt, így sikerült befejezni a rajzot.

Hogy a galaxisról is essék néhány szó

Az NGC 6744 egy küllős spirálgalaxis a Pavo (Páva) csillagképben kb. 30 millió fényév távolságra tőlünk, vagyis igen közel. A luminozitása (fényessége), és valós mérete is kb. kétszerese Tejútrendszerünkének. Morfológiája pedig kísértetiesen hasonlít arra, amilyennek saját galaxisunkat, a Tejútrendszert elképzeljük. Ha hirtelen el tudnánk röppenni néhány tízezer fényévnyire a galaxisunk síkja fölé, akkor jó eséllyel valami hasonló látvány tárulna a szemünk elé.

Élőben

A galaxis adatait a katalógusokból kinézve akár valami nagyon ütős látványra is számíthatnánk az okulárba tekintve. Az NGC 6744 igen fényes (8^m körüli), és nagy (kb. 20' átmérőjű). Viszont rendkívül kontraszttalan. A spirálkarok nagyon légiesek, megfoghatatlanok, alig emelkedik a fényességük a galaxis halvány derengése fölé. A galaxis magja nagyon fényes és igen apró, de nem csillagszerű. Innen a rövid küllőn kifelé tartva fokozatosan, de rendkívül gyorsan csökken a fényesség. A küllő végei és a gyűrű már igen halványak. A spirálkarok megpillantásához még namíbiai viszonylatban is segítség, ha különlegesen jó ég van. 2012-ben volt néhány ilyen varázslatos éjszakánk, mikor a nyugodtságot és az átlátszóságot is 10/10-nek lehetett becsülni, és a légkörfény is csak alig volt jelen... Visszatérve 2016-ba, amikor a rajz készült, már nem volt ilyen szerencsénk az éggel, nehezebben látszottak a spirálkarok.

Az NGC 6744 kísérőgalaxisa, a 14.5^m-s NGC 6744A (PGC 62815) is látszott a 40 cm-es távcsőben. Halvány, de így is érzékelhető benne egy fényesebb szál.

Azon az említett 2016-os utolsó tiszta namíbiai éjszakán, ha már mindenkit fellelkesített az NGC 6744, Sanyi beállította a 60 cm-es Dobsonban is. Megdöbbentő volt, hogy azok a részletek, spirálkarok, amikhez több órányi szemmeresztés kellett a 40 cm-es távcsőben, már akkor látszottak, amikor a szememet az okulár felé közelítettem. Az NGC 6744 nagy távcsővel mutatja meg szépségét.

Összehasonlítás a fotóval

Fent az MPG/ESO 2.2 méteres távcsövével, a Wide Field Imager detektorral készült felvétel látható. Ez a távcső az ESO (European Southern Observatory / Európai Déli Csilagvizsgáló) első chílei helyszínén, a La Silla hegyen található. Érdekesség, hogy a 2.2m-es távcsövet először Namíbiába tervezték szállítani. Az ESO ottani csillagvizsgálója a Gamsbergen kapott volna helyet. Ez egy táblahegy, Namíbia harmadik legmagasabb hegye, a Hakos farmtól 1-2 órányi autóútra (terepjáróval). A farm tulajdonosa, 2012-es vendéglátónk, Walter Straube az akkori csillagászokkal együttműködve segítette a tervezett obszervatórium előkészítését. Az ESO végül a chilei La Silla mellett döntött a namíbiai Gamsberggel szemben.

A rajzomat elforgattam és kivágtam, hogy könnyebb legyen összehasonlítani a fotóval.

Magyar Asztrofotósok Egyesülete

Ugyan csak indirekt módon, de az NGC 6744-nek és ennek a rajznak is volt egy pici szerepe a Magyar Asztrofotósok Egyesületének logójának megszületésénél.