Valamilyen oknál fogva szeretem a fényes csillag melletti mély-ég objektumokat. Nem véletlenül esett hát a választásom a 4.6^m-s M Cen melletti NGC 5286 gömbhalmazra. Két-három éjszakám volt már csak, mielőtt enyém lett a 40 cm-es Dobson, ezért nagy projektbe nem szerettem volna belefogni. A Centaurus második gömbhalmaza ígéretes célpont volt.

Nagyon szeretem a fényes csillagok körüli diffrakciós tüskéket fényképeken, és élőben is (ha épp nem zavarják az objektum láthatóságát), és nagyon szerettem volna végre diffrakciós tüskét rajzolni. A kis 10 centis Dobsonomnak azonban görbe segédtükörtartója van, így a távcsőben látható képen nincsenek diffrakciós tüskék. Gondoltam, hogy ez nem jelenthet akadályt, és szimuláltam a segédtükörtartó póklábakat: szigetelőszalagból vágtam két vékony csíkot, amit a távcső elejére ragasztottam, mintha póklábak lennének. Ezzel sikerült is diff. tüskéket létrehoznom, de nem voltak elég markánsak. Valószínűleg a 4.6^m-s csillag is túl halvány volt ehhez, így kénytelen voltam diff. tüskék nélkül rajzolni. Ekkor még nem tudtam, hogy már csak néhány éjszakát kell várnom...

Maga a gömbhalmaz nagyon fényes, nincsen csillagszerű magja, és majdnem grízes a felülete. Az az ember érzése, hogy nagyon sűrű lehet. Ez viszont nem teljesen van így. Megnéztük 40 cm-es távcsővel is, és a teljesen bontott halmaz közel sem olyan sűrű, mint például a Skorpióban lévő NGC 6441.

Az NGC 5286 a Tejútrendszer egyik legöregebb gömbhalmaza, a Gaia Sausage része, ami egy korábban befogott, és szétszakított törpegalaxis maradványa.