2012-ben egy kicsit rossz szájízzel váltunk el Vela Szupernóva-maradvánnyal. A legfényesebb részét, a Ceruza-ködöt szerettem volna lerajzolni a kis 10 cm-es Dobsonommal, de akkor, ott - és OIII szűrő nélkül -  nem láttam semmit a ködből. Ráadásul akkor előrajzoltam a látómező egy részét - a fényesebb csillagokat -, amit nem szeretek. Túl etikusnak sem tartom, az élményből is levon, és előfordul, hogy a végeredmény minőségére is kihat.

2016-ban még mindig volt két éjszakám, mielőtt megkaptam volna a 40 cm-es távcsövet, így valamilyen célpont kellett. Sanyi mondta, hogy rajzoljam le a Vela Szupernóva-maradványt. Abban a pillanatban nagyon megtetszett az ötlet, amiben picit az is benne volt, hogy revansot veszek. A Vela SNR órási területet foglal el az égen, ráadásul a Tejúthoz közel, így rendkívül sűrű a látómező. Mindent a távcső mellett lerajzolni hatalmas, valószínűleg több évig tartó projekt lenne még a stabil namíbiai égen is. Így sajnos megint arra kényszerültem, hogy előrajzoljam a látómezőt. Pontosabban egy több látómezőnyi égterületet. Ehhez volt még néhány órám napnyugtáig. Sem túlkomplikálni nem szerettem volna a dolgot, sem túl nagy előnyt nem szerettem volna. Így hát fellapoztam az Uranometriát, és átrajzoltam az összes csillagot a vázlatfüzetembe. Ugyanazzal a módszerrel, mintha élőből, a távcső mellett rajzoltam volna. Ezzel 9.5^m-ig megvolt a csillagos háttér, és picit lelkileg is készültem közben az éjszakai rajzolásra. Ez a rajz tehát 99%-ban előre rajzolt csillagmezőre készült.

A négy évvel korábbi negatív észleléshez képest a döntő különbséget két dolog adta: másfél hónappal korábban érkeztünk, így a Vela sokkal magasabban volt még az esti égen, illetve ezúttal OIII szűrőt használtam. Számomra kicsit meglepő módon így nemhogy megláttam a Ceruza-ködöt a kis 10 cm-es távcsőben, de a hatalmas szupernóva-maradvány jóval halványabb foszlányai is elérhetővé váltak. Ez volt a 2016-os célpont. Az OIII szűrő tehát csodát tett a tökéletes és sötét namíbiai égen is. A köd kontrasztjának megnövelése mellett a látómező tengernyi csillagát is letompította, nagyjából pont annyira, mint az Uranometriából rajzolt háttér.

A köd?

Elképesztően halvány. Abszolút a határon van, mégis 100%-ig biztos vagyok benne, hogy láttam. Legalábbis a rajzon szereplő ködszálak fényesebb részét. Nagyon jó érzés óriási erőfeszítéssel, de biztosan látni a cérnavékony és rettentő halvány ködfoszlányokat.

A ködöt létrehozó II-es típusú szupernóva 11 - 12.000 évvel ezelőtt robbanhatott fel, tőlünk nagyjából 800 fényévnyire. Vagyis ez egy nem túl fiatal, és igen közeli szupernóva-maradvány. Ez magyarázza óriási látszó méretét. A felrobbant óriáscsillag maradványa a Vela pulzár (PSR J0835-4510) a rajz közepétől lefelé (délre) található. Amatőr távcsövekkel nem figyelhető meg, de röntgenfényben a egész égbolt legfényesebb állandó forrása. Impulzusai kb. 11 Hz-el követik egymást, vagyis a neutroncsillag kb. 89 milliszekundum alatt megfordul saját tengelye körül.

A Vela szupernóva-maradvány fotókon

Számtalan szebbnél szebb fotó készült már a Vela Szupernóva-maradványról. Halványsága, óriási mérete és a sűrű csillagmező miatt fotózása sem egyszerű. Balra Éder Iván 20 cm-es távcsővel készült 2010-es fotója látható a szupernóva-maradvány talán legérdekesebb részéről. A fotó természetes színben készült. A zöld részek fényét a kétszeresen ionizált oxigén (OIII) adja, a piros színért az ionizált hidrogén (HII) H-alfa sugárzása felelős. Rendkívül ritka ionizált gázról van szó, amit korábbi óriáscsillag külső rétegeiből származik. Ez a szupernóva-robbanáskor kidobódott a környező térrészbe, és a visszamaradt pulzár erős ultraibolya sugárzása ionizálta.

A távcsőben csak a zöld részekből láttam valamit, a többi amúgy is rettenetesen halvány fényét az [OIII] szűrő levágta.

Több látványos fotón is láthatjuk az egész szupernóva-maradványt. Ilyen pl. a DSS (Digitized Sky Survey) lemezeit és saját felvételeiket felhasználva Robert Gendler és Roberto Colombari által készített mozaik:

http://www.robgendlerastropics.com/Vela-DSS-New.html

Vagy a Don Goldman és Josep Drudis által készített mozaik:

https://astrodonimaging.com/gallery/vela-supernova-remnant-wide-view/

A fotókra csak rápillantva azonnal látszik, hogy a terület rendkívül komplex. Több különböző eredetű, természetű, és korú diffúz-köd fedi át egymást az égnek ebben az izgalmas szegletében.