10T, 67x: Kicsit mostohagyerek ez a rajz. Otthon felvázoltam a csillagmezőt, mert a Vela napnyugta után már nem sokáig látszott, tehát gyorsan kellett rajzolni. Ezen felül nem is volt számomra olyan roppant kívánatos célpont a Ceruza-köd. És azt is tudtam, hogy elég halvány, de reméltem, hogy látszik majd. Namíbiában az ég alatt megkerestem a látómezőt, és elkezdtem rajzolni a csillagokat. A köd persze sehol, de ez természetes. Aztán végeztem a csillagokkal és néztem még vagy fél órát a bársonyfekete hátteret, de a köd csak nem akart előbújni. Ekkor megelégeltem a dolgot és átmentem a 40-eshez.

40T, 75x: Hirtelen kb. 3x annyi csillag lett a látómezőben, és a köd is vidáman előugrott. Viszonylag fényes a köd, de nem sok szerkezetet mutat: az északi fele fényesebb, a déli fele ketté nyílik, és a DNy-i oldala diffúz. Pár nappal korábban néztük 60T-vel és talán OIII szűrővel. A nagy távcsőben roppant fényes volt, és a ceruzától jobbra lévő lepel is simán látszott, és a köd teljes felülete szálas szerkezetű volt.

A rajz két távcsővel készült, és az ég alatti rajzolás előtt és után is rajzoltam bele csillagokat a Guide-ból.

Összehasonlítás a fényképpel

Balra Tóth Gábor jóvoltából a namíbiai Isabis Farmon, 25 cm-es Newton asztrográffal készített fotója látható. Az eredeti fényképet elforgattam, hogy a rajz tájolásához hasonló legyen a fotó tájolása.

A 40 cm-es távcsőben a köd látványa elmarad a fényképétől. Sem a szálas szerkezet, sem a halványabb lepel nem látszott (a rajz szűrő nélkül készült). A 60 cm-es távcsőbeli látvány sokkal közelebb állt a fotóhoz. De a színek természetesen ott sem látszottak.