Ez életem rajza. Az M 83 látványa rögtön rabul ejtett, amint a 40 centis Dobsonban beállítottam a tökéletes namíbiai égen a zenitben delelő galaxist. Az ember élőben láthatja azt a temérdek részletet, ami a nagytávcsöves fotókon szerepel - bolyonghat a spirálkarok kusza csillagkeletkezési területei között, szinte megérintheti azokat a pontokat, ahol a karok szétszakadnak, kettéágaznak, vagy egyszerűen csak belemerülhet az örvénylő spirálba. A csillagmezőt 2-3 órán át rajzoltam, a vége felé már nagyon türelmetlenül - alig vártam, hogy a galaxishoz foghassak. A rajz határmagnitúdója 16.5^mg körül / alatt lehet. Pontosan nem tudom, mert több csillag van a rajzon, mint a Guide-ban. A galaxist rajzolni 2-3 óra tömény gyönyörűség volt. A vége felé borsódzott a hátam, ahogy összeálltak a részletek és egyre újabbak jöttek elő.

A mag nagyon fényes és kompakt de nem csillagszerű. A küllő és a karok belső része is fényes. A karok külső részei jóval halványabbak és roppant diffúz módon vesznek a bársonyfekete háttérbe. Az alsó belső kar kontrasztosabb, a felső belső kar vastagabb, szabdaltabb. A galaxis felületének jó része inhomogén, és a a csomók, cafatok és sötét területek többségében pozíció szerint rajzolhatók. Bár a küllő jobb oldali végén lévő káoszt elég nehéz kibogozni. Nem felejtem el azt a pillanatot, amikor összesen kb. 5 órányi rajzolás után megláttam, hogy a küllő és a belső felső kar telis-tele van apró fényes szálakkal és sötét porködökkel. Ettől a galaxis egész belső része örvényleni látszik. Még most - bő két év után - is kiráz a hideg, ahogy erre a látványra / élményre gondolok.