Az NGC 5257-58 galaxispáros a legészakabbi objektum, amit Namíbiából rajzoltam. Éppen az egyenlítő felett helyezkedik el, tehát már északi objektum, ha így nézzük. Korábban néztem őket Ágasvárról, szintén 40 cm-es távcsővel és az volt az érzésem, hogy egy pici hiányzik. Elhatároztam, hogy megnézem őket tökéletes égről is, és nem csalódtam. Előbújtak a részletek a spirálkarokban, nem kellett órákat erőlködni, hogy éppenhogy ne álljon össze a struktúra.

A katalógus szerint mindkét galaxis 12.1^m fényes, és valóban fényesek is. Mindkettőnek apró, halvány, de nem csillagszerű magja van. Az NGC 5258 (a rajzon balra fent) küllője nagyon markáns, több folt is látszik benne. Az NGC 5257 (a rajzon jobbra lent) spirálkarjai pedig gyűrűszerű struktúrát alkotnak. Utóbbiban is látszanak részletek: fényes foltok, kontrasztos külső perem.

A kölcsönható páros bekerült Halton C. Arp híres katalógusába is 240-es sorszámmal. A két galaxist összekötő híd nem látszik ugyan, de a kezdete - gyakorlatilag a spirálkarok - igen.

Összehasonlítás a fotóval

Balra a Hubble Űrtávcső (HST) felvétele látható az elforgatott és kivágott rajzom mellett. A rajzom nem fedi le teljesen a balra látható kivágást: a jobb alsó sarkot feketével töltöttem ki.

A rendszer teljes szépségéhez nem ér fel a távcsöves élő látvány, de így is meglepően sok látszott.