Egyik első csillagászati könyvemben, a Kis égi kalauzban szerepelt egy varázslatos fotó a Rozetta-ködről, ami annak idején nagyon megfogott. Akkor esélyem sem volt, hogy megpillantsam a ködöt, pedig az nem is túl halvány. Csak egy fényerős távcső kell jó nagy látómezővel és a lehető legjobb ég. A köd teljesen egyértelműen látszik, bár közel sem olyan látványos, mint a fotókon. A legfeltűnőbb a halmaztól északnyugatra lévő csillagmentes területet elfoglaló fényesebb folt. A Rozetta-köd szépségét az adja, ahogy körülöleli a halmazt, ahogy középen kilyukad a ködrózsa. Bár a kis 10 centis távcső nem sok részletet mutat, de az üreg, amiben a halmaz ül, szépen látszik.