A Messier 74 (M 74) egy igen közeli, tőlünk kb. 32 millió fényévre található, szinte pontosan lapjáról látszó eszményi spirálgalaxis. A morfológiai típusa SA(s)c, vagyis küllő nélküli, enyhén S alakú, fejlett spirálszerkezettel rendelkező galaxis.

Az M 74 a Messier lista egyik legalacsonyabb felületi fényességű tagja, ezért hiába fényes és nagy, a távcsöves látványa elsőre rendkívül szerény. Még a 40-es csővel is rá kellett pillantani előtte a térképre, hogy pontosan hol is van az égen - könnyű átsiklani felette. Rendkívül kontraszttalan az egész felülete, sok időt és erőfeszítést igényel a részletek kibogozása. A spirálszerkezetből már néhány másodperc után felsejlik valami, de igen bizonytalan a látvány. Legegyértelműbb a külső kar kelet és dél felé, és a belső kar kontrasztos külső éle dél felé. A magtól északnyugatra lévő tartomány igen kaotikusnak tűnik - jó összhangban a fotókkal.

Érdekes módon az M 74 megfigyelése közben volt néhány pillanat, amikor szinte az összes részlet egyszerre látszott. Vagyis szinte egy az egyben úgy nézett ki az okulárbeli látvány, mint ami a rajzon szerepel. Ez ritkaság, általában nem látszik egyszerre az összes részlet, csak azok, amikre éppen koncentrálok. Ez jellemzően egy kisebb területet jelent.

Keletre a két fényes csillag közti HII régió rendkívül kérdéses - egyáltalán nem biztos, hogy láttam. Több órát áldoztam csak ennek az egy részletnek a megpillantására, és az utolsó éjszaka volt néhány alkalom, amikor úgy éreztem, mintha látnám. De ez egyáltalán nem biztos. Valószínűleg jobb ég kell ennek az apró, távoli csillagkeletkezési területnek a biztos megpillantásához. Az észlelés előtt, nappal néztem fényképeket a galaxisról, és megjegyeztem, hogy a két csillag között van egy - a fotón fényesnek látszó - HII régió, amit meg szerettem volna próbálni saját szemmel is megnézni. Éjszaka, rajzolás közben nem néztem semmilyen fényképet.

Összehasonlítás a fényképpel

Fent Szeri László jóvoltából 45.8 cm-es Newton asztrográffal készített fotója látható. Az eredeti fényképet elfogattam és kivágtam, hogy nagyjából ugyanazt az égterületet ábrázolja, mint a pozitívba fordított rajzom.

Természetesen az élő látványt alig lehet összehasonlítani a fotografikusan elérhető végeredménnyel, de a galaxis fotókon látszó eszményi szépségéből azért vizuálisan is sikerült élvezni valamennyit.

Alább a Hubble Űrtávcső felvételén egészen elképesztő részletességgel tanulmányozható a galaxis magvidéke.