Az északi ég legnevezetesebb gömbhalmaza az M 13. Különleges objektum ez, és ez a rajz is különleges számomra, mert két hónappal namíbiai utazásunk előtt készült. Az elsődleges cél az volt, hogy a rajz mérceként szolgáljon a déli óriásokhoz, az Omega Centauri és a 47 Tucanae gömbhalmazokhoz, amiket ugyanezzel a távcsővel és nagyítással terveztem rajzolni (természetesen gondlatban előre megkomponáltam a látómezőket). Ráadás, hogy ez az első rajzom a legjobb okulárral, amibe valaha belenéztem, a 10mm-es Delossal. A rajz tehát az ismeretlen déli ég igézetében készült, de emellett saját jogán is az egyik legszebb látómező, amit eddig rajzoltam - érthető, hogy hatalmas élmény volt a távcső mellett pöttyözgetni.

Hogy az M 13-ról is essék néhány szó, a gömbhalmaz többé-kevésbe bomlik. Szűk egy tucat csillaga rajzolható pozíció szerint. A híres póklábak elég nehezek, de egyértelműen látszanak, és megadják a halmaz karakterét. A magja nem csillagszerű, mint ahogy ezt mindenki tudja, aki már látta távcsőben. A háttérben ott lapul még az NGC 6207 galaxis. A kis 10 centis távcsőben halvány és diffúz, de simán látszik.