A rajz elkészültéig ez volt a legnagyobb projektem. Az északi, nyári tejút ikonikus ködét, az Észak-Amerika ködöt egyszerűen le kellett rajzolni.

A köd nagy része belefér egy látómezőbe és rendkívül látványos. A "Mexikói-öböl" környékén fényes a ködfelület. A Pelikán-köd is viszonylag jól látszik. Ezektől délre a "Cygnus Arc" ködpamacsai rendkívül halványak és bizonytalanok.

Ez egy panoráma rajz, vagyis nagyobb területet fed le, mint a távcső látómezeje. Ezért a vázlaton 28 csillag az Uranometria alapján lett berajzolva (látómezőkön keresztül nem lehet pontosan rajzolni a távcső mellett). Ezeknek egy része a képen látható területen kívülre esik.

Érdemes a rajzot összehasonlítani a fotóval, akár csillagok szintjén is. Markáns csillagalakzat látszik középen, a Mexikói-öböltől jobbra: néhány csillag az Orion csillagképet formázza kicsiben. Az is látszik, hogy a ködök nem mindenhol pontosak a rajzon, illetve vizuálisan nehéz megkülönböztetni a sűrű tejutas hátteret a diffúz-ködtől.