Hónapokkal namíbiai utunk előtt, még itthon lapozgattam a térképet egyik reggel és feltűnt ez a látómező: fényes csillagok mellett (balra lent a Gamma Muscae) egy gömbhalmaz és egy hatalmas, hosszú sötét-köd. Kíváncsi lettem és igen nagy elvárásaim lettek. Távcsőbe pillantva a látómező rögtön elvarázsol. Fényes csillagok keretezik a sejtelmes, nem túl fényes NGC 4372 gömbhalmazt, a háttérben izzik a Tejút, amiből jókora darabot kitakar a "Sötét Izé" (Dark Doodad). A gömbhalmaz nagyjából bomlik, több, mint grízes. Nem hivalkodóan fényes, sok pici halvány csillaga látszik és egy bő tucat valamivel fényesebb. Ezek közül elég sok pozíció szerint rajzolható. A sötét-köd meglepetésemre teljesen egyértelműen látszik. Bár a jobb fele rendkívül diffúz, szinte észrevétlenül simul bele a Tejútba. Balra haladva egyre kontrasztosabb a látvány. A kis távcsővel (és nagy látómezővel) szépen végig lehet pásztázni az egész sötét-ködöt. Balra, a látómezőn kívülre eső része még igen hosszú és rendkívül kontrasztos - lenyűgöző látvány a Tejút előtt lebegő porcafat.

Összehasonlítás a fényképpel

Balra Éder Iván jóvoltából 20 cm-es Newton asztrográffal készített fotója látható. Az eredeti fényképet kivágtam, és a pozitívba fordított rajzot elforgattam, hogy nagyjából ugyanazt az égterületet ábrázolják. Érdemes megnézni az eredeti fényképet is, mert pont a legérdekesebb részét vágtam le, a sötét porfelhő legkontrasztosabb szakaszát. Utóbbi nem szerepel a rajzon, de rendkívül látványos volt élőben a távcsőben is.

A színeket leszámítva szerintem mind a részletek, mind az egész hangulata kiválóan átjött élőben a távcsőben.