Erre a különleges kölcsönható rendszerre még egy korai, 1999-es ESO VLT fotó kapcsán figyeltem fel (ld. alább). Azonnal elvarázsolt a kép. Az NGC 6872 igen távol, kb. 200 millió fényévre helyezkedik el, és mégis viszonylag fényes, 12^m körüli, és a halvány spirálkarokkal együtt nagy méretű, kb. 7'-es. Az egyik legnagyobb ismert spirálgalaxisról van szó. Méretben és luminozitásban is 5-10-szerese a Tejútrendszerünknek. Az NGC 6872 kölcsönhatásban van a szomszédos IC 4970-nel.

A távcsőben egyik galaxisnak sincsen csillagszerű magja. Az NGC 6872 ebben a tekintetben is nagyobb és fényesebb. Egy két ponton megszakadt fényes, inhomogén gyűrű látszik a galaxis központi tartományában. Ez a két spirálkar, vagy inkább a kezdeteik. A folytatások, vagyis a két árapálycsóva rendkívül nehéz, két kérdőjeles (kérdés, hogy láttam-e egyáltalán). Különösen a hosszabb, törött, keleti kar nehéz (jobbra). A nyugati kar kezdete biztosan látszott (balra a rajzon), de az is rettentő halvány. Két évvel korábban megnéztük a rendszert a 60cm-es távcsővel, és minden részlet, mindkét nyúlvány egyértelműen, de nagyon nehezen látszott. A 40cm-esben az IC 4970 megnyúlt, fényesebb testén kívül kb. 45°-os szögben egy halványabb, diffúz lepel érzékelhető. Ez egy előtér csillag, a spirálszerkezet, és az árapálycsóva együttes hatása lehet (?).

Összehasonlítás a fotóval

Balra az ESO (European Southern Observatory) 8.2m-es tükörátmérőjű VLT (Very Large Telescope) távcsövére szerelt FORS1 detektorral készült fotó látható a pozitívba fordított, elforgatott és kivágott rajzom mellett. A fotó nagyobb égterületet fed le, mint amit lerajzoltam, így a bal alsó és jobb felső sarkokban van egy-egy terület a kivágott rajzon, amiről nincsen vizuális információm.