A gyönyörű Hubble fotó láttán (ld. alább) nem volt kérdés, hogy amint lehetőség adódik rá, a Lupus (Farkas) csillagképben lévő IC 4406 planetáris-ködöt meg kell nézni. Ez a lehetőség 2016 tavaszán jött el. A planetárisnak bipoláris szerkezete van egy szögletes, nagyon fényes belső résszel, és jóval halványabb nyúlványokkal. A belső "négyzet" oldalai enyhén be vannak horpadva, és mind a négy sarkában egy-egy fényesebb folt látszik. Legfényesebb a DK-i (jobb alsó), majd az ÉNy-i (bal felső), majd a többi. A nyúlványok közül csak az ÉNy-iban látszik egy vékony halvány szál. Az oldalai meglehetősen kontrasztosak, de a két nyitott vége nagyon diffúz. Színeket nem jegyeztem fel - vagy nem látszott színesnek a köd a távcsőben, vagy egyáltalán nem figyeltem a színekre. [OIII] szűrővel a látvány alig változik.

Összehasonlítás a fotóval

Balra az ESO (European Southern Observatory) 8.2m tükörátmérőjű VLT (Very Large Telescope) távcsövén üzemelő MUSE detektorral készült felvétele látható az IC 4406-ról. A kép készítésekor a távcsövön üzemelt az AOF (Adaptive Optics Facility) adaptív optikai berendezés is. Ez négy lézeres műcsillag képét elemzi, és valós időben torzítja a segédtükör felületét, hogy a légkör zavaró hatásait minél jobban kiküszöbölhesse.

A felvétel 5 keskenysávú szűrővel készült mérés feldolgozásával állt elő. A szűrőket az alábbi táblázat tartalmazza. A fotó tehát lényegében "hamisszínes", viszont amellett, hogy a ködben lezajló fizikai folyamatokról is árulkodik, nem eshet nagyon messze a "valóságtól". Puszta szemmel nem valószínű, hogy valaha valaki is ilyen részletességgel, és színekkel fogja látni az IC 4406-ot - ehhez bizonyára óriási távcsőre volna szükség - így véleményem szerint ebben az esetben nehéz megítélni, hogy milyen színek lennének "valósághűek".

Az abszolút csúcstechnikával készült fotó mellett a 40cm-es tükörátmérőjű távcsővel készült rajzom látható.

Alább pedig a Hubble felvétel, ami felkeltette a figyelmem az IC 4406 iránt.