Nagy feltűnést keltett a 2014. január 21-én Steve Fossey és diákjai által az M 82-ben felfedezett szupernóva. Mindez ráadásul egy egyetemi gyakorlat során történt véletlenül. Az SN 2014J jelzést kapott szupernóva a tetejébe Ia típusú.

Alig vártam, hogy én is megnézhessem a szupernóvát, hiszen az bőven elérhető volt a kis 10 centis Dobsonommal is - 2014. január 31-én érte el a maximális fényességét 10.5^mg-nál. Február 3-án végre kiderült, így gyakorlatilag maximumban sikerült elcsípni a vendégcsillagot. Maga a galaxis rendkívül részletes, több csomó és szál is látszik benne. A központtól balra lévő fényes csomó inhomogén, és a többi folt is részleteket mutat. A szupernóva nagyon fényes, igen könnyen látszik. Ez az első szupernóva rajzom.

Összehasonlítás a fényképpel

Balra Horváth Attila Róbert és Szitkay Gábor 40.6 cm-es asztrográffal készült fotója látható. Az eredeti fényképet kivágtam és a pozitívba fordított rajzomat elforgattam, hogy a fotó és a rajz nagyjából ugyanazt az égterületet ábrázolja.

A kis 10 cm-es Dobsonban jóval kevesebb látszott mint a nagy távcsővel készült fotón. A galaxis magja körüli vörös terület például szembetűnően hiányzik a rajzról. Ezt az okozhatja, hogy a H-alfa emisszó vörös színére nem érzékeny az emberi szem. Érdekes módon a fotón az SN 2014J (megjelölve) nem kékes színű, mint a szupernóvák jelentős része. Ebben közrejátszik, hogy a vendégcsillag fénye jelentős mennyiségű poron jön keresztül az M 82-ben.