Ha jól emlékszem, a Kis Égi Kalauz kevesedik oldalán volt egy fekete-fehér fotó az NGC 1300-ról. Ez a fotó komoly szerepet játszott abban, hogy kitartottam csillagászati érdeklődésem mellett, és mély-egezni kezdtem. Akkor, tizenegy-két évesen nem sok esélyem volt, hogy lássam a galaxist. Sok évvel később, a 2012-es novemberi újholdas hétvégén, picit párás égen néztem meg a galaxist Ágasváron.

A 11.4 magnitúdós galaxis meglepően halványnak tűnik. Csak a mag körüli rész fényes, a közepén egy nagyjából csillagszerű maggal. Kifelé haladva (körszimmetrikusan) nagyon gyorsan halványodik a centrum. A küllő azért még feltűnő, bár közel sem olyan fényes, mint a magrész. A küllő végeiben egy-egy fényesebb, szabálytalan folt látszik - ez jellemző a hasonló spirálokra. A küllőben ezeken kívül látszik még egy apró fényesebb folt (a magtól keletre). A karok rendkívül halványak, főleg a déli kar. Az északi spirálkar picit talán fényesebb, és láthatóan túlnyúlik a küllőn, ahol aztán diffúzan a háttérbe veszik.

Összehasonlítás a fényképpel

Balra Don Goldman jóvoltából 14.5"-es távcsővel készített fotója látható. Az eredeti fényképet kivágtam, és a pozitívba fordított rajzomat elforgattam, hogy nagyjából ugyanazt az égterületet ábrázolja a rajz és a fotó.

A fényképet és a rajzot összehasonlítva szembetűnő, hogy a galaxisnak csak a fényesebb belső részét láttam. Pedig - az alacsony horizont felett magasság ellenére - a rajz határmagnitúdója nem olyan rossz (érdemes összehasonlítani a csillagokat). Az északi kar (Don Goldman fotóján a felső belső kar) a fényes részének a végénél kicsit összekuszálódik. Ezt láthattam a távcsőben úgy, hogy az északi kar túlnyúlik a küllőn.

Alább látható az NGC 1300 belső tartományáról a Hubble Űrtávcső (HST) által készített fénykép. Vizuálisan ennyi részletet sajnos valószínűleg semmilyen távcsővel nem lehet látni.