Déli célpontjaim között igen előkelő helyen szerepelt a Macskatappancs-köd, amit második éjszaka el is kezdtem rajzolni. Sajnos kicsit elsiettem a dolgot, mert az otthon szépen kitalált kompozíció helyett a köd legfényesebb része került középre. De másnap már nem volt szívem kiradírozni egy fél éjszaka munkáját. Az, hogy így sikerült félrepozicionálni - amellett, hogy fáradt voltam és siettem - azt is mutatja, hogy a fotókon meglepően vörös köd nem is olyan fényes. A látómező közepén lévő ködpamacs a legfényesebb, majd az azt körülvevő három folt kicsit halványabb. Az északnyugat felé terpeszkedő nagyobb lebeny a leghalványabb, de biztosan látszik. A köd minden része mutat valamilyen struktúrát: az egyes foltok eltérő alakúak, illetve fényesebb-halványabb részek alkotják őket. Érdekes, hogy a látómezőben több üres, csillagszegény terület is van annak ellenére, hogy ez majdnem a Tejút közepe.

Összehasonlítás a fényképpel

Balra Tóth Gábor jóvoltából a namíbiai Isabis Farmon, 25 cm-es Newton asztrográffal készített fotója látható. A pozitívba fordított rajzomat elforgattam, hogy a fotó tájolásához hasonló legyen a rajz tájolása.

A Macskatappancs-köd elég halvány vizuálisan, ennek ellenére a főbb struktúrák meglehetősen jól látszottak a kis távcsőben is. A H-alfa emissziónak köszönhető piros szín sajnos az emberi szem számára nem-igen látható. A fotón szereplő finom részletek természetesen nem látszottak a távcsőben. Érdemes a csillagokat is összehasonlítani.