Két Namíbiában töltött hetünk vége felé, amikor a Carina és a Centaurus már alacsonyra süllyedt, csodálkozva tapasztaltam, hogy alig van kistávcsöves célpontom. Felírtam ugyan a Hangyász-ködöt, de nem volt olyan kívánatos célpont. Iván kapacitált, hogy rajzoljam, aztán ahogy távcsőben néztem, egyre inkább kedvet kaptam.

A látómező két erősen elkülönülő részre oszlik: az alsó harmadban-negyedben a Sagittarius dühöngő tejútmezejére - benne az NGC 6723 gömbhalmazzal -, és a felső részt kitöltő óriási sötét-ködre. Utóbbiban látszanak a reflexiós ködök. Ez már a Corona Australis csillagkép. A sötét-köd nagyon látványos, főleg kisebb nagyítással: gyakorlatilag nem látszanak benne halvány csillagok. A gömbhalmaz viszonylag fényes, nem igazán bomlik, de grízes, valamint van egy apró, nagyjából csillagszerű magja. A jobb oldali nagyobb diffúz-köd is viszonylag fényes. Ez az NGC 6726-27 a tágabb kettőscsillag körül. Érdekes farkincája van a fényesebb belső részében. A legyező alakú NGC 6729 is meglehetősen fényes. A szorosabb kettőscsillag körüli IC 4812 halványabb és összekapcsolódik az NGC ködökkel. Bal oldalt a fényes csillag, a 4.8mg-s Epszilon CrA körül is látni véltem - rendkívül bizonytalanul - némi ködösséget. Ez utólag kiderült, hogy nem valós, csak a távcső vagy a légkör okozta reflexió. A fotókon rendkívül látványos HH 100-at nem láttam. Igaz, hogy célzottan nem is kerestem.

Összehasonlítás a fényképpel

Balra Éder Iván jóvoltából 20 cm-es Newton asztrográffal készített fotója látható. Az eredeti fényképet kivágtam és elforgattam, hogy nagyjából ugyanazt az égterületet ábrázolja, mint a pozitívba fordított rajz.

Egyértelmű, hogy a fénykép sokkal látványosabb, de a pici távcsővel azért látszott valami a reflexiós ködökből és a sötét-ködből is. És a gömbhalmaz sem volt csúnya a távcsőben.