Az NGC 6769-70-71 triója egy apró galaxiscsoport a déli féltekéről látszó Pavo (Páva) csillagképben, látszólag nem messze a csillagkép fényes gömbhalmaza, az NGC 6752 mellett. A három galaxisból kettő kölcsönhatásban van egymással, az NGC 6769 (jobbra fent) és az NGC 6770 (balra fent a rajzon). Ez a két csillagváros tőlünk kb. 150 millió fényévre helyezkedik el. Az éléről látszó spirálgalaxis, az NGC 6771 (lent) háttérgalaxis, kb. 20 millió fényévvel két látszólagos társa mögött találjuk.

Élőben rendkívül izgalmas a rendszer látványa: mindegyik galaxis mutat részleteket. Az NGC 6769 a legfényesebb. Az inhomogén magrészen kívül három fényesebb folt látszik a felületén. Ezek a spirálkarok (vagy talán inkább a gyűrű, ld. alább) fényesebb részei, illetve a csillagkeletkezési területek összeolvadó fényei. Az NGC 6770 valamivel halványabb, és szintén inhomogén a magrésze, ami egy apró küllőben foglal helyet. Ennek keleti (bal) felében egy fényesebb folt is megpillantható. Két spirálkar-darab is megmutatta magát, igaz ezek rendkívül nehezen látszottak - különösen az NGC 6769 felé nyúló egyenes kar. Halványságuk ellenére ez a két apró részlet a rajz sava-borsa.

A különálló NGC 6771 önmagában is rendkívül érdekes galaxis. Fotókon markáns X alakot ölt a központi tartománya. Ez vizuálisan nem látszott, pusztán annyi, hogy a galaxis hosszában végigfut egy fényes szál, és a központi vidéke kiszélesedik.

Összehasonlítás a fotóval

Balra Tóth Krisztián jóvoltából 51 cm-es Corrected Dall-Kirkham asztrográffal készített fotója látható. Az eredeti fényképet elfogattam és kivágtam, hogy nagyjából ugyanazt az égterületet ábrázolja, mint a pozitívba fordított rajzom.

A fotón feltárul a rendszer igazi szépsége, illetve érthetővé válik, hogy miért kapta ez a trió az "Ördögmaszk" becenevet.

A két lapjáról látszó spirálgalaxis kölcsönhatásának (folyamatban lévő ütközésének) nyomai is látszanak a fotón: ezek a fiatal kék csillagok alkotta enyhén torzult spirálkarok. A harmadik, éléről látszó spirálgalaxisban feltűnő ezeknek a kék csillagoknak a hiánya. Itt az idősebb - a fotón sárgás - csillagok dominálnak. Ennek a csillagvárosnak az éke a saját belső dinamikája által formált X alakú belső tartomány.

Nagyon érdekes összehasonlítani a trióról az ultraibolya hullámhosszon készült felvételt a látható fényben készült fotókkal (ld. alább). A ultraibolya kép a GALEX (Galaxy Evolution Explorer) űrszondával készült, a mellette lévő látható fénybeli kép pedig az egyik legnagyobb földi távcsővel, az ESO (European Southern Observatory) 8.2m-es VLT (Very Large Telescope) távcsövével. Ultraibolya fényben szinte csak a fiatal, nagy tömegű, forró csillagok látszanak.