A látszattal ellentétben a Messier 33 rajzom nem látómezőrajz, mert semmilyen, a rendelkezésemre álló távcső-okulár kombinációval nem tudtam pontosan 1.27°-os látómezőt csinálni. Ez egy panoráma-rajz, ahol a legfényesebb 29 csillag pozícióját előre bejelöltem térkép alapján (Guide). Csak a pozíciót, vagyis mid a 29 csillaghoz egy ugyanolyan apró pöttyöt. Ezután 10 cm-es távcsővel egy éjszaka alatt berajzoltam az összes csillagot, ami látszott. Majd a maradék 6 éjszakán 40 cm-es távcsővel berajzoltam az összes többi csillagot és a galaxist is. A nagy távcsővel főként a legkisebb, 71x-es nagyítást használtam, 51'-es látómezővel. Ezért a rajz biztosan nem tartalmazza az összes részletet, amit egy 40 cm-es csőben látni lehet nagyobb nagyításokkal (ld. részletrajzok).

Az M 33, vagyis a Triangulum-galaxis volt az első galaxis, amiben spirálkarokat láttam, még az 1994-es első ágasvári csillagásztáborban. Szabó Gyula kölcsönkérte a 65/502-es ici-pici tükrös távcsövemet, az Alkort, és én megrökönyödve néztem, ahogy spirálkarokat rajzol a füzetébe. Rendkívül nehezen, de ha jól emlékszem én is éppen hogy megpillantottam a karokat Gyula útmutatása alapján. A 40 cm-es távcsővel nem kell erőlködni, könnyedén látszanak a karok, és bennük temérdek folt, amik jó része további részleteket mutat.

Az éjszakai, távcső melletti rajzolások közben nem néztem meg a fényképet - kivéve a C39 megkereséséhez. Ezért szinte biztos, hogy nem láttam minden foltot, ami esetleg elérhető. Az említett C39 a Triangulum-galaxis legnagyobb, legfényesebb gömbhalmaza. Csak 220x-os nagyítással sikerült megpillantanom igen halvány csillagszerű foltként.

Összehasonlítás a fényképpel

Fent Éder Iván jóvoltából 30 cm-es Newton asztrográffal készített fotója látható. A pozitívba fordított rajzomat kivágtam, hogy nagyjából ugyanazt az égterületet ábrázolja, mint a fénykép.

Részletek

Számtalan csillagkeletkezési terület, tejútfolt figyelhető meg az M 33-ban. A legfényesebb az NGC 604, ami egyben az egész Lokális Halmaz legnagyobb csillagkeletkezési területe. Igaz ugyan, hogy a Nagy Magellán Felhőben lévő Tarantula-köd fényesebb és koncentráltabb. 2.7 millió fényéves távolsága miatt az NGC 604 igen aprónak tűnik a távcsőben, mégis sok részletet mutat. De sem egyedi csillagok, sem a csillaghalmazok nem látszanak benne közvetlenül a 40 cm-es távcsőben.

Az NGC 604 mellett még egy részletrajzot készítettem, az M 33 másik fő karjában lévő IC 139 és IC 140 tejútfoltokról. A fotókon ezekben több fiatal csillaghalmaz és diffúz-köd is megfigyelhető. A távcsőben mindkettőben láttam csillagszerű foltokat. Ezek nem egyedi csillagok, hanem fényes nyílthalmazok, ez esetben fiatal nagy tömegű csillagok összeolvadó fénye. A foltokon kívüli csillagok pedig előtér-objektumok, azok a saját Tejútrendszerünk részei.