A Mayall II, vagyis a G1 az Androméda-köd és egyben a Lokális Csoport legnagyobb gömbhalmaza. Legnagyobb tömegű és legnagyobb luminozitású. A Tejútrendszerünk gömbhalmaz-behemótján, az Omega Centaurin is messze túltesz. 1953-ban Mayall és Eggen fedezte fel a Palomar-hegyi 48"-os Schmidt-távcsővel (Oschin Schmidt) 1948-ban készült első (!) lemezen.

A távcsöves látványa viszonylag szerény - egy 13.8^m-s, kb. 15"-es objektum. A magja nagyon fényes és csillagszerű. A körszimmetrikus halo a magtól távolodva nagyon gyorsan halványul, és teljesen diffúzan veszik el. A két közeli csillag 14.8^m körüli, a harmadik csillag 15.8^m körül lehet a Guide alapján. A rendszer bontásnak semmi jelét nem mutatja.

A Mayall II-t Sanyi 60 cm-es Dobsonjában is megnéztük a 2016-os tarjáni MCSE tábor egyik éjszakáján, meglehetősen rossz égen. A fényes gömbhalmaz itt sem mutatott semmi részletet.

Összehasonlítás a fényképpel

Balra a Hubble Űrtávcső (HST) felvétele látható a Mayall II-ről. A pozitívba fordított rajzomat elforgattam és kivágtam, de a fénykép így is sokkal szűkebb (kb. 30"x30"-es) területet ábrázol, mint a rajzom.